2004. május 27-ére írták ki anyát az orvosok. Nekem igaz nagyon jó helyem volt odabent, anya hasában, már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen idekint, ezért május 14-én hajnalban jeleztem, hogy ki szeretnék jönni. Elfolyt anyának a magzatvize, ezért felhívta a szülésznőjét Zsuzsa nénit, aki megnyugtatta, hogy nincs még semmi gond, szépen menjünk be a kórházba ahol meg fogják vizsgálni. Fél 4-re értünk be a kórházba, ahol a vizsgálat után mondták, hogy még nagyon ráérünk, maximum este fogok megszületni. Anya azért felhívta apát, aki Pécsen dolgozott és kérte, hogy induljon el, mert már készülőben vagyok. Hat órakor úgy éreztem, hogy muszáj tennem valamit, mert már nagyon sötét volt odabent, így elkezdődtek anyának a fájások, amivel megpróbáltam magamat kipréselni azon a szűk lyukon. Először a fájások még elviselhetőek voltak anya számára, de amikor már apa és a szülésznő fél 8-kor megérkeztek már nagyon vágyott egy kád meleg vízbe. Ekkor mentünk be a szülőszobába, ahol elnyújtózkodhattunk a finom meleg vízben. Anyának nagyon jól esett, de mivel a meleg víz hatására lelassultak a fájások és félő volt hogy sokára jövök ki, ezért ki kellett szállnia a kádból. Ezután kipróbálta a labdát, valamint a legjobb megoldásnak apába való "csimpaszkodás" bizonyult. Fél 10 után már megmutattam a fejecskémet és ekkor két nyomásra már meg is születtem. Nagyon hideg volt idekint, így azonnal becsomagoltak finom ruhába, majd anya hasára tettek. Apa sajnos nem vághatta el a köldökzsinóromat, mert rövid volt, így Zsuzsa néni gyorsan elvágta, hogy nehogy baj legyen. Nagyon sokat köszönhetünk neki és a doktor bácsinak is, akik segítettek megszületésemkor. Az első fürdetésem is kádban történt, ezért nem okozott később problémát a fürdetésem, imádom a vizet azóta is.

A leendő testvéremnek is ilyen gyors és könnyű születést kívánok!