|
Minden napra egy mese
2004.11.24. 09:19
 Itt napokra lebontva találhatsz egy-egy mesét. Jó szórakozást kívánunk hozzá.
A békítő harang
Csodaerdő legnagyobb tisztásán egy fa ágán lóg egy harang. Az erőlakók békítő harangnak hívják. Ugyanis, ha két állat összevész és nem tudnak megegyezni, meghúzzák a harangot. A harangszóra összegyűlnek az erdőlakók és megpróbálják tárgyalással kibékíteni őket. Ez mindig sikerült is. Mennyivel szebb a harangszó, mint a csúf veszekedés hangja!
Égi akrobaták
Mi fecskék, olyan gyorsan repülünk a levegőben, hogy röptében kapjuk el a legyeket és a szúnyogokat. Kecsesen szállunk, siklunk, zuhanunk a magasban. Fészkeinket sárból eresz alá rakjuk. Fiókáinkat addig etetjük, amíg egyedül nem tudnak repülni. Ősszel elköltözünk délre, meleg vidékre, ahol nincs hó és hideg. De minden tavasszal visszajövünk az itteni fészkünkbe!
Omár, a dromedár
Egyszer a sivatagban találkoztam egy tevével - meséli Omár, a dromedár.
A teve tetőtől-talpig végigmért engem, majd így szól: - Nekem két púpom van, neked meg csak egy! Nézd csak, mennyivel szebb vagyok én, különösen, ha oldalról nézel. Én persze nem hagytam magam és így szóltam: - Egy púp százszorta szebb, mint ez a két kicsi! A teve azonban nem hagyta abba és csúfolódni kezdett: - Egypupú, egypupú! Erre aztán a hátsó lábaimmal jól megúgtam. Most már nem kettő, hanem három púpja van!
2005. január 31.
Egy szív a jégen
Karcsinak, az egérfiúnak nagy titka van: Bori, a csinos egérleányka elcsavarta a fejét. Ám Karcsi nagyon félénk, és amint meglátja Borit, azonnal remegni kezdenek a lábai és csak tátott szájjal bámul reá. Hogyan mondhatná meg neki, mennyire szereti? Hirtelen eszébe jut valami: rámerészkedik a jégre és korcsolyájával egy szívet rajzol a jégre. Bori bekorcsolyázik a szívbe és örömében egy cuppanós puszit nyom Karcsi orrára!
2005. január 30.
Cini és a télisport
Cini a kisegér felvette kötött sapkáját, felcsatolta sílécét és egyszerre nagyon bátornak érezte magát. Nagy lendülettel siklott lefelé a dombról, de puff! – máris hanyatt esett a hóban. Síbotjai repültek a levegőben, ő meg nagyon havas lett. – Vajon leszek-e valaha jó síelő? Gyakorolnom kell! – mondogatja, miközben újabb lendületet vesz. Végül is rájön, hogy még nagyon sokat kell gyakorolnia!
2005. január 29.
Egy édesszájú pinty
Pinty Peti éppen az erdei úton ugrándozik, amikor csodálatos illat csapja meg az orrát. Sün asszonyság ma finom, csokoládétortát sütött. – Kérsz egy szeletet, barátocskám? – kérdezi mosolyogva. Peti nem kéreti magát, nyomban nekilát a falatozásnak. Csipeget, nagyot nyel, megint csipeget, megint nyel, addig, amíg majd megpukkad. Olyan nehéz lett, hogy a szárnyai alig bírják a fészkéig! Kimerülten ül a fészekre, és nagyokat nyög. – Soha többé nem eszem ilyen sokat! – fogadkozik.
2005. január 28.
Az életmentő
Tudjátok ugye, hogy a bernáthegyi kutyákat a hegyekben életmentésre használják? Nagyon ügyesen megtalálják a hóval betemetett élőlényeket és már nagyon sok ember életét mentették meg. Berci, a kis bernáthegyi éppen vígan ugrándozik a hóban, amikor hirtelen szimatot fog. Tüstént kaparni kezd, és nemsokára egy kis rókagyerekre lel a hó alatt. Óvatosan szájába veszi és már viszi is a rókaszülőkhöz. – Köszönjük! – hálálkodik a rókapapa. – Megmentetted a fiúnk életét! – Hogyan tudnám meghálálni? A kutya szerényen el akar somfordálni, mikor a róka egy hatalmas puszit nyom a kutya orrára. Szokatlan esemény!
2005. január 27.
Rossz vicc
Tapsika nagyon lusta nyuszigyerek volt. Az öreg kecske tanítónéni folyton azon töprengett, hogyan tudná rávenni Tapsikát a tanulásra. Egy szép napon azt mondja Tapsika: - Nem látom, mi van a táblán! A szemorvosnál is ezt hajtogatja, ezért kap egy vastag szemüveget. A szemüvegtől aztán tényleg nem látott semmit Amikor már a répákat sem látja, bevallja szüleinek hogy csak fülentett. Ettől kezdve szorgalmas, jótanuló nyuszi lett.
2005. január 26.
Az aranyhal
Tóni, az aranyhal már nagyon unta életét az akváriumban, ahol naphosszat körbe-körbe kellett úszkálnia. Segítesz nekem innen kijönni? – kérdezte a papagájt. – Ugyan hová akarsz menni? nem tudsz te se járni, se repülni! Ha kiveszlek az akváriumból, elpusztulsz. – A fürdőkádban szeretnék úszkálni! Kérlek, segíts nekem! A papagáj óvatosan megfogta az egyik uszonyát és betette a vízzel telt fürdőkádba. A halacska vidáman fickándozott. – Jó napot! – köszönt vidáman egy furcsa halnak. – De hiszen ez egy mosdószivacs! – nevetett a papagáj. – Ezzel a gyerekek mosakszanak! – Tegyél gyorsan vissza az akváriumba, nehogy engem is szivacsnak nézzenek. De holnap a tengerben szeretnék úszkálni! Elviszel? – Szó sem lehet róla! – mondta a papagáj. – Te vagy az egyetlen barátom, ha véletlenül bekapna egy cápa, nagyon szomorú lennék!
2005. január 25.
Emma néni kis boltja
- Huszonöt szem mogyorót kérek! – mondja Peti, a mókus. A bolt tulajdonosa Emma, a csinos nyúlanyó, barátságosan mosolyog. Tudja, hogy Peti mindig elfelejti hová rejtette téli tartalék-eleségét. Emma néni kicsiny boltjában minden kapható, amire az erdő lakóinak szüksége van. Komoly könyvek a bölcs Uhu úrnak és tanítványainak, elemek a szentjánosbogárnak, ropogós salátalevelek éhes csigáknak, édes, piros bogyók a rigóknak, elsőosztályú akácméz és rózsanektár a pillangóknak. Még hálósapka is található a polcokon. Az üzlet nagyon jól megy, bár itt soha nem kell pénzzel fizetni. Mindenki hoz valamit, amire már neki nincs szüksége, de más még hasznát veheti. Megköszöni az árut mosollyal, kedves szavakkal. Nem csoda, hogy Emma anyóhoz mindenki szívesen jár!
2005. január 24.
Vidám pingvinélet
Ki él a jéghegyek között a hideg vízben? A pingvinek! tollruhájuk olyan, mint egy elegáns fekete-fehér frakk. A vízparthoz totyognak és belevetik magukat a jéghideg vízbe: úszkálnak, a vízbe merülnek. Kis halakat fognak a csőrükkel, ez a táplálékuk. A sirályok kinevetik őket: ezzel a pici szárnnyal ugyan nem repültök messzire! Nem is akarunk repülni! – mondják a pingvinek. Mi a vízben vagyunk gyorsak és ügyesek.
2005. január 23.
A palacsintasütés
Mimi cica nagyon unatkozik. – Süssünk palacsintát? – kérdezi az anyukája. – Igen, jaj de jó! – örvendezik Mimi. – Segítek neked! A mama először lisztet szitál egy tálba, aztán tejet és tojást kever bele és elkezdi sütni a palacsintákat a forró serpenyőben. Amikor az egyik oldala megsült, feldobja a levegőbe, megfordítja és a másik oldalát is megsüti. Mimi is megpróbálja a sütést. – Hopp! – már repül is a palacsinta, ki az ablakon, egyenesen a kacsa fejére! Micsoda szemtelenség! – méltatlankodik a kacsa. – Sehol nincs nyugalom? Mimi pedig kuncog, hogy milyen csinos kis kalapja lett a kacsának.
2005. január 22.
Mormota Márta
Mormota Márta egy táblát akasztott odva bejáratához. Ne zavarjatok! Várom a tavaszt! – Vajon mit csinál odabent? – gondolja a kis gyík. Bekiáltott: - Márta, ébresztő! Itt a tavasz! pedig még javában tartott a tél, hó borított mindent. Márta álmosan, ásítozva dugta ki az orrát. Azonnal észrevette, hogy becsapták. Bosszúsan bújt vissza ágyába. – Na megállj csak – gondolta. – majd nyáron, mikor sütkérezel a napon, jól megcibálom a farkadat. És már aludt is tovább, és álmában egy napos, nyári réten rángatta a gyíkocska farkát.
2005. január 21.
Biztonságos melegben
Pötyi a kis veréb mindig mindenkinél okosabb, gyorsabb, ügyesebb akart lenni. Biztos volt abban, hogy ő énekel a legszebben és ő repül a legmagasabbra. Amikor beköszöntött a tél, Pötyi el akart repülni melegebb vidékre. De nem jutott messzire! Visszarepült a családjához. Most szorosan összebújva, testvéreivel melegítik egymást a fészekben. Nem akar már különleges veréb lenni, jól érzi magát a többiekkel.
2005. január 20.
A befagyott hal
EGyszer- kezdte meséjét a kövér ha - olyan hideg tél volt, hogy a tó teljesen befagyott. Egész a tó aljáig ért a jét és szegény barátomat teljesen körbezárta. Egyetlen uszonyát sem tudta mozdítani! Összehívtam a tóben élő összes halat és addig kopogtattuk fejünkkel a jégpáncélt, míg az megrepedt és a keletkezett nyíláson barátom ki tudott úszni.
2005. január 19.
A varázskörhinta
Barika vasánap körhintázott a vásárban. Annyira tetszett neki, hogy ki sem akart szállni. Este bömbölve ment haza a szüleivel. Éjjel azonban visszatért a vásárba. Beszállt a körhinta piros autójába - és egysze csak a piros autó leszkadt a körhintáról és óriási sebességgel száguldani kezdett. eGy kanyarban Barika kirepült a kocsiból és eg nagy fának koppant. Barika ijedten nyitotta ki szemét és körülnézett. Az ágyacskája mellett ült a földön, mert szerencsére csak álmodta az éjszakai körhintázást!
2005. január 18.
Az értelmetlen háború
Akkor hát háború lesz közöttünk! - jelentette ki a macskakirály. Kutyák és macskák egymásnak estek. Fújtak, tépték, karmolták egymást, ahogy csak bírták. A harc még a mai napig is tart! Kutyák és macskák ádáz ellenségek lettek. Pedig ez a harc éppen olyan értelmetlen, mint bármely háború a világban. A barland mindkettőjüknek elég nagy lett volna!
2005. január 17.
Kutyák és macskák
Réges-régen egyszer egy irdatlan hideg tél volt. Az állatok fáztak és szenvedtek az éhségtől. Mindenki védett helyet igyekezett kersni magának. A macskák és a kutyák népe véletlenül egyszerre fedezték fel egy barlang bejáratát. - Én találtam meg először! - mondta a macskakirály. Az én nevemet fogja viselni és az én népem fogja lakni! - Szó sem lehet róla! - vakkantotta a kutyakirály. - Én voltam itt előbb, enyém a barlang!
2005. január 16.
Haragos testvérek
Brumi labdázik. Fanni, a kishúga megkérdi: - Játszhatok én is veled? - nem! - brummogja Brumi mérgesen. Később Brumi a kuglibábokat állítja fel. Fanni megint megkérdezi, hogy játszhat-e vele, ám Brumi ismét elutasítja. Fanni dühbe gurul. - Milyen önző maci vagy te! - kiáltja és mérgesen falhoz vágja a kedvenc babáját. A baba darabokra esik szét! Brumi azonnal lehajol érte és nagyon szelíden azt mondja: - megjavítsam neked? Fanni meglepve néz rá. - Hát mégsem vagy olyan önző? Ezután békésen játszanak együtt egész délután.
2005. január 15.
Egy víziló reülni tanul
Rudinak, a vízilófiúnak már egy hete más sem jár az eszében, mint az, hogy szeretne megtanulni repülni. Utnozni próbálja a madarakat, de egy centit sem emelkedik a levegőbe. Se nem eszik, se nem iszik, szülei már komolyan aggódnak miatta. Tegnap egy magas szikláról ugrott a tóba - de ez sem volt reülés. Anyja kezeit tördelve mondogatja: - Még összetöröi magát ez gyerek! Rudi okos nagyapjának azonban támad egy ötlete: ejtőernyőt készítenek Rudinak! Gyönyörű színes paplanernyőjével naphosszat lebeghet a levegőben, de előtte be kell iratkoznia egy ejtőernyős iskolába!
2005. január 14.
A síbajnok
Napok óta esik a hó. Minden hófehér. A nyuszi és barátai síelni indulnak. Felcsatolják a léceket és huss! - már száguldanak is lefelé a lejtőn. Néha elesnek, de újra és újra talpraállnak. rozi, a kismalac is szeretne síelni, de már az első menetnél belepuffan egy hóbudkába, és nyakig süllyed bele. Barátai segíteni szeretnének, ám Rozi nagyon nehéz. Húzzák, húzzák - míg végül sikerült kihúzni a hóból. Rozi olyan lett, mint egy hóember. - Utálom a telet! mérgelődik. Hazamegyek és megvárom, míg kitavaszodik. - Belőlem ugyan nem lesz síbajnok!
2005. január 13.
Egy "fantasztikus" konyhafőnök
Röfi, a kis malac, borzasztóan szeret enni. Mindent, ami ehető, azonnal felfal. Általában anyukája szokott sütni-főzni, de ma Röfi szeretne a konyhafőnök lenni, és egy finom tortát sütni. Gondosan előkészít mindent, pontosan a recepet szerint dolgozik és valóban a torta csodálatos lesz! A konyha azonban olyan lett, mint a csatatér. A falak csokoládé-maszatosak, a konyhaszekrény csupa tészta. Két edény eltörött! Anyja kétségbeesetten csapja össze kezeit, amikor meglátja a "hadszínteret". Mit gondoltok, süthet-e még Röfi valamit az anyja konyhájában?
2005. január 12.
A kis uhu
Uhu bácsi nagy ünnepséget rendez, mert nemrégiben üknagyapó lett. Ennek a kis uhubébinek különösen örül, mert egy erős, széleshomlokú fiúcska, akin azonnal látszot, amint kikelt a tojásból, hogy olyan lesz, mint üknagyapja, akit az egész erdő ismert bölcsességéről. Nézzétek, mennyire hasonlít rám! Ú méltó utódom lesz! - mondja vendégeinek.
2005. január 11.
Sok-sok répa
Amikor kicsi voltam - meséli Nyúl Apó unokáinak - elküldött édesanyám a földekre, hogy hozzak hat darab répát. Hop-hop, már futottam is! Figyelmesen néztem jobbra-balra, hogy nem leselkedik-e valami veszély. Gyorsan kirángattam a répákat és már futottam is hazafelé. Amikor anyám meglátott, alaposan összeszidott, mert olyan sok répát rángattam ki sebtében, hogy alig tudtam őket hazahozni. - Mama - mondtam - hiszen tudod, hogy én még nem tudok számolni! Ezért szedtem ki az összes répát!
2005. január 10.
A nagy meglepetés
Néhány nap múlva Bandi már le is fülelte az álarcos rablót. A rendőrfőnök személyesen gratulált nki a sikerhez és ünnepségét is rendezett a tiszteletére. A mókuskirálynő szeméylesen tűzte a kitüntetést Bandi mellére. BAndi ekkor nagy örömében elárulta magát! Nem vakkantott, ahogy kellett volna, hanem egy hatalmas "miau!" kiáltás hagyta el a torkát! Ennek ellenére megengedték, hogy a rendőrségnél maradjon, sőt néhány év múlva még kapitány is lett belőle!
2005. január 09.
Bandi, a macska
Az állatrendőrség aktái között létezik egy különös jelentés, melyet nem mindenki ismer. Tudjátok, ugye, hogy léteznek renőrkutyák? A leghíresebb közöttük azonban .. egy macska!! BAndi, a kandúr, mindig rendőr szeretett volna lenni. Jelentkezett is a rendőrvizsgára, de elutasították, mert nem kutya. Ezért kutyabőrbe bújt és sikersen le is tett valamennyi rendőrvizsgát. Első megbízatásáa mindjárt nagyon nehéz volt. Egy álarcos rabló ellopta a mókuskirálynő ékszereit.
2005. január 08.
Szarkamulatság
A nevem Sziszi és szarka vgyok. Fekete-fehér fényes tollruhám van és szép hosszú csőröm. Tudjátok mi mindent gyűjtöttem össze a fészkemben? Retket, kenyeret, rizsszemeket, lapos üveget finom innivalóval! Egy napon egy gyönyörű fenyőágat is találtam. Éppen a karácsonyi ünepre megfelelő! Meg is hívtam a környék összes szarkáit! Egész éjjel tartott a mulatság. Szarkáéknál soha sem lehet unatkozni.
2005. január 07.
A büszke Izidor
A békés, csendes baromfiudvaron egyedül a gőgös kakas, Izidor hangoskodott naphosszat. Már kora hajnalban felébreszt mindenkit éktelen kukorékolásával. Napközben pedigcsőrét magasra tartva lépked föl, és alá, miközben egyfolytában parancsokat osztogat. - Szürke tyúk, gyere ide! Fehér tyúk, menj oda! Egy szép napon aztán a tyúkok megunták gőgös viselkedését. Elhatározták, hogy elrejtőznek. Izidor mérgesen kereste őket, de hiába. Most nincs kinek parancsolgatni! Unalmában jól megcsípte Bercit, a macskát, aki a napon szunyókált. - Kelj fel, te hétalvó! - kiáltotta. Ám Berci felugrott és egy csapással kitépte Izidor farktollait. A kakas szégyenében elbőjt egy zugban, a tyúkok pedig most már bátran futkározhattak a baromfiudvarban.
2005. január 06.
Az állatok királya
Afrikában, a hagyományos királytorta ünnepen az oroszlán vágta fel az óriási tortát. Minden állat gyorsan falatozni kezdett, hogy meglássa, kinél van a legtöbb babszem. Az elefánt lett a győztes! Ormányával felkapta a papírkoronát, és feltette a fejére. Mindenki örvendezett, csak a kis oroszlán pityergett bánatosan. Ekkor apja levette fejéről saját királyi koronáját, fiacskája fejére téve így szólt: - Ne sírj! Ha megnősz, te is király leszel. Az állatok királya!
2005. január 05.
Királytorta ünnepség
Az erdő állatai minden évben egyszer "királytorta" ünnepet tartanak. Ez egy olyan játék, hogy aki a legtöbbet találja a tortába sütött babszemekből, az lesz az "Erdőkirály". Ebben az évben Tüsinek, a kis sündisznónak kell gondoskodni a tortáról. Tüsi még soha nem volt király. Ezrét 25 babszemet süttet a cukrásszal a tortába és jól megjegyzi, hogy a torta melyik részébe került a legtöbb babszem. A vaddisznó kiosztja a szeleteket. És ha hiszitek, ha ne.: a kecske 3, a szervas 8, a vaddisznó 6, a medve 2, a nyuszi 4, az egérke 2 babszemeet talál! Csak Tüsi nem talál egyetlen egy szemet sem! Így a szarvas lett az "Erdőkirály."
2005. január 04.
A macska és a holló
Karcsi, a kis kandúr, az ablakban ülve figyeli a hóesést. Nem szereti különösen a telet. A kert hófehér, sehol egy madár, sehol egyvirág, még légy sincsen! Karcsi nagyon unatkozik. Egyszer cak valaki kopogtat az ablakon. Hugó, a fekete holló madár kukucskál befelé. - Bejöhetek? - kérdi. Fázom és nagyon éhes vagyok! Karcsi kinyutja az ablakot és beengedi Hugót a konyhába. Ne félj - mondja. - Nem eszlek meg! Itt egy darabka sütemény, meg egy kis tej. - Nagyon köszönöm! - hálálkodik a holló. - Nyáron majd hozok neked gilisztát! Ngyon finom csemege! - Én inkább az egeret kedvelem - mondja Karcsi. - Úgy örülök, hogy erre jártál! Gyere el holnap is! Ettől a naptól fogva Karcsi és a holló jó barátok lettek és mindennap találkoztak.
2005. január 03.
Nyúlpástétom
Alex, a kis mezei nyúl boldogan éldegélt az erdő szélén, egy kis parasztház közelében. Amikr télen már fogytán volt az ennivalója és nagyon éhes volt, bemerészkedett a baromfiudvarba. Ott találkozott három fehér nyuszival, akik békésen eszegettek. Szívesen meghívták Alexet is, hogy tartson velük. - Maradj örökké nálunk! - javasolták neki. - Meglátod, milyen gondtalan életed lesz itt! Alex két csodálatos napot töltött velük, mialatt degeszre tömte a pocakját. Ám harmadnap odaugrándozott a házorzó kutyához és megkérdezte, mi az, amit olyan jóízűen eszik. - Egy kis nyúlpástétom maradék - válaszolta a kutya. Alex nagyon megijedt, nyakába kapta lábait, és meg sem állt hazáig. Elhatározta, hogy soha többé nem megy a barofiudvarba.
2005. január 02.
Ünnep után
Pszt! Legyünk nagyon csendben! óvatosan belépünk a mormoták odvába, - mondja a két nyuszi. Nézzétek, hogy alusszák téli álmukat ezek a kedves, barnabundás állatkák! Horkolás közben csak úgy remeg a bajuszuk. Vajon miről álmodnak? De mi ez a sok piszkos tányér, üres üveg az asztalon? Tegnap bizonyára soká mulattak és most kialusszák magukat. Méghogy téli álom! úgy alszanak, mint a mormoták – szokták mondani.
2005. január 01.
Újév Napja
Boldog Új Évet! Minden jót! – Reggel óta mást sem hallani az erdőben. Az állatok üdvözlik egymást az Újév reggelén. összeölelkeznek, mancsaikat szorongatják s vidáman integetnek. Sokan még ajándékokkal is meglepik barátaikat. Bárcsak minden nap ilyen vidáman és békésen telne el! – gondolják valamennyien.
2004. december 31.
Szilveszter
December 30-én Csodaerdő minden lakója megjelenik a szilveszteri táncmulatságon, hogy köszöntsék az újévet. Vidám zenekar húzza a talpalávalót. Mindenki elegánsan felöltözve, színes csákóval a fején ropja a táncot. Már majdnem éjfél van, amikor a zenekar hirtelen elhallgat és a trombitás számolni kezd:
5…4…3…2…1… Boldog Új Évet! És mindenki hangosan kiáltja: Boldog Új Évet! Boldog Új Évet!
2004. december 30.
A szarvas és a mókus
A nagy szarvas óvatosan halad a fenyvesben. Hatalmas agancsa ki-ki bukkan a fák csúcsánál. Élelmet keres a téli erdőben. Miközben egy fa kérgét rágja, hangot hall a fáról: - Jó reggel, szarvas koma! Itt ülök feletted, egy ágon! Misi mókus vagyok. – Messzire látsz onnan fentről? – kérdi a szarvas. – Igen! – válaszol a mókus. – Házakat, havas rétet és sok kutyát látok. – Kutyákat? – kérdi a szarvas. – Akkor szaladok, mert figyelmeztetnem kell a szarvasteheneket, hogy jönnek a vadászok, keressenek maguknak rejtekhelyet. Köszönöm Misi, hogy figyelmeztettél! Te is vigyázz magadra!
2004. december 29.
Roland hálája
Így is történt. De mivel a seregélyeknek nincs akkora csőrük, mint a pelikánnak, a leveleket külön-külön, egyenként kellett elvinniük a címzettekhez. Nyúl Pál kinyitva ajtaját, nem akart hinni a szemének, mikor meglátta a szorgos seregélyeket! Mindenki boldog volt, mert Roland betegsége ellenére megkapták az újévi üdvözletet, jókívánságot. Roland pedig egy-egy postás-sapkával ajándékozta meg kis segítőit!
2004. december 28.
A segítség
Szerencsére, abban a percben, amikor Roland tüsszentett, arra repült egy csapat seregély és látták, mi történt. Azonnal segítségére siettek és egyenként összeszedték a leveleket. Még a földre hullottakat is felkapkodták. Megígérték Rolandnak, hogy minden levelet kézbesítenek a címzettnek, őt meg arra kérték, maradjon csak jó meleg fészekben, hogy mielőbb meggyógyuljon.
2004. december 27.
Hapciii!
A náthás pelikán fáradhatatlanul repül házról-házra, de csak lassan fogy csőréből a sok levél. Egyszer csak, repülés közben hirtelen nagyot kellett tüsszentenie. A sok levél szerteszét reült a csőréből! A hideg szél hordja, viszi a sok képeslapot és levelet. Roland megkísérli még a levegőben összeszedni őket, de a nagy szél miatt sok levél szanaszét repül.
2004. december 26.
Postás pelikán
Roland, a pelikán évek óta a környék postása. Nagy csőrében bőven van helye a leveleknek, csomagoknak. Viszi is mindennap a leveleket és a csomagokat a címzettekhez. Kék sapkáján felirat díszeleg: R.L.P.Sz., azaz Roland, Légiposta Szolgálat. Így karácsony táján, szilveszter előtt nagyon sok a kézbesíteni való. Roland, bár nagyon megfázott, igyekszik minden küldeményt a címzetthez elvinni. nagyon büszke pontos munkájára.
2004. december 25.
Az éjféli mise
A karácsonyfa csodálatosan feldíszítve, gyertyák fényében ragyog az udvaron. Most mindenki hozza a szépen becsomaglt ajándékot és elhelyezi a fa alatt. A tehén és a szamár a jászolbölcső mellett ülnek és izgatottan kérdezik, hogy mit tehetnének? Leheljétek be meleg levegővel az istállót! Valamikor, sok-sok évvel ezelőtt a kis Jézus éppen egy ilyen istállóban született, és nemcsak az embereket, de az állatokat is nagyon szerette. - A nyuszika is? - kérdezte a legkisebb nyúl. - Azokat is - felelete a kandúr. A kis Jézus minden élőlényt egyformán, nagyon szeretett. Közben megkezdődött az ajándékok szétosztása. Mindenki boldogan szorítja magához csomagját és alig várja, hogy kibonthassa és megnézhesse, mi van a szép papírban. A figyelmes Röfi malac még a tehénnek és a szamárnak is hoz egy köteg szalmát, piros szalaggal átkötve. Pontosan éjfélkor megszólalnak a karácsonyi harangok és az éjféli misére hívnak mindenkit.
2004. december 24.
Boldog Karácsonyt!
Mindenki az év legszebb ünnepére készül. A baromfiudvarban is megünneplik a karácsonyt. Még karácsonyfát is állítanak! Minden állat részt vesz a fa díszítésében. A színes gömbök már felkerültek az ágakara, a csillag is fent ragyog a csúcson. A kacsa egy létrára állva arany színű szalagot tesz fel éppen. A kakas egy nagy doboz színes gyertyát hoz, melyeket a tyúkok készítettek napokon keresztül. A maci és a nyuszi az ajándékokat rakják a fa alá. Boldog karácsonyt! - mondogatják közben egymásnak.
2004. december 23.
Karácsonyi sütemény
Még két nap, és itt a karácsony! A medve család ma süti a karácsonyi süteményt. Elmondom a receptet, próbáljátok meg ti is! Hozzávalók: 50 dkg porcukor, 20 dkg margarin, 2 dl víz, 4 dkg liszt és 3 kávéskanál fahéj. Ezeket egy tálban jól keverd össze. A masszát formákba kell önteni. Medvéék állatformákat vásároltak. Volt zsiráf, elefánt, oroszlán. A formákat egy sütőlemezre helyezve 15 percig kell sütni. Ha kihűltek, kiborítjuk a formákból egy tálcára. Egyet megkóstolhattok, de az egészet csak karácsonykor lehet megenni.
2004. december 22.
Az esernyő árus
A szamár esernyőket árul. óriásiakat elefántok részére, egész kicsiket az egereknek, csíkosakat a zebráknak, foltosakat a párducoknak és virágos, tarka ernyőket a mosómedvéknek. Nekem nek kell esernyő! - brekegi a béka feléjük- én az esőt szeretem a legjobban! - Napernyőm is van! - kiáltja udvariasan a szamár. A forrő napot biztos nem szereted, ezért neked a napernyőt ajánlom!
2004. december 20.
 
Az okos hentes
EGy éhenkórász farkas minden reggel felkereste a hentest, a medvét és felfalt a pultjáról 30 pár virslit! Majd kipiszkálta fogai közül a virsi műanyag bőrét. Csúf, sárga fogai voltak, sohasem láttak fogkefét. Azt mondja egy reggel a hentes: Okosabban tennéd, ha hús helyett füvet ennél! Attl szép, fehér fogaid lennének! Ugyan! - mondta a farkas. - De bizony! - erősködött a hentes. Nézd csak meg a tehenek fogait! Nekik nincs szükségük fogorvosra és szép, egészséges fehér fogaik vannak! A farkas elgondolkozott ezen. Jó lenne, ha nekem is szép fehérek lennének a fogaim, de lehet, hogy ez a ravasz medve csak le akar szoktatni engem a virslijéről!
2004. december 19.
Kicsi, de veszélyes!
Én egy kis rák vagyok, de nagy, erős és éles ollóim vannak! A tengerben élek és a víz alatti sziklák között van a lakásom. Ma egy nagy hal úszott felém, amikor kijöttem a házamból. Micsoda jó falat! - gondolhatta, mikor meglátott. Kitátotta nagy száját, én meg előrenyújtottam az ollóimat és jól belekaptam! El is úszott azonnal! Ez a hal egy ideig biztosan nem fog rákr vadászni!
2004. december 18.
 
A pingvin ötlete
Albert a pingvin nagyon unatkozik. Olyan egyhangú, fehér és sivár minden! Tegnap mesélt neki egy bálna más vidékekről, ahol virágok, fák és gyönyörű mezők vannak. Albert festéket és ecsetet keres és munkához lát: egy hatalmas fehér jégfalat fest tele tarka virágokkal, zöld fenyőkkel. A többiek először kinevetik, de aztán mindenkinek egyre jobban tetszik a tarka virág. Vidáman ugrándoznak a színes virágok között.
2004. december 17.
A szánhúzó kutyák vágya
A szánhúzó kutyák fáradtan nyújtóznak el a jégen. Nagyon nehéz napjuk volt! Gazdájuk nagyon sok munkát adott nekik ma. Az egyik kutya felsóhajt: úgy szeretnék valami nagyon szépet átélni! A legöregebb kutya azt mondja: hamarasona karácsony lesz. Azt mondják, ilyenkor egy rénszarvas húzza a Télapó szánkóját az égen. Mi lenne, ha egyszer mi, szánhúzó kutyák húzhatnánk ezt az ajándékokkal teli szánkót? A gondolat mindenkinek tetszik és valamennyien erről az utazásról álmodnak ezen az éjszakán.
2004. december 16.
Közeledik a karácsony!
A kis hörcsög azon gondolkodik, sikerül-e mindennel elkészülnie karácsonyig. Még tíz nap és itt az ünnep! Rengeteg munka van még hátra! Kis dobozokat kell készíteni az ajándékok csomagolásához, segíteni kell a mamának sütni. A papával ki kell választani a karácsonyfát és a padláson meg kell keresni a tavalyi díszeket. Talán még újakat is kell készíteni! De mindenekelőtt: nagyon-nagyon szófogadónak kell lennie azért, hogy sok ajándékot kapjon!
2004. december 15.
A póruljárt egér
Vili egérnek nem volt kedve iskolába menni. Úgy tett, mintha beteg lenne. Nagyokat nyögött és nem akart felkelni. Anyja nagyon jól látta, hogy nincs semmi baja, de hagyta őt egész nap ágyban feküdni. Este aztán megállt az ágya mellett: Szegény Vilikém! Milyen kár, hogy a mai sikolai szünetet ágyban töltötted! Vili felugrott: teljesen elfelejtette, hogy nem is kellett volna neki iskolába menni, mert a mai napon nem volt tanítás.
2004. december 14.
A kenguru
- Ma reggel nagyon megijedtem - mesélte a kenguru csemete. - A vad dingó kutya üldözőbe vett, fel akart falni engem! Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a mamához és az utolsó pillanatban ugrottam be az erszényébe. A mamának hosszú, erős hátsólábai vannak, s hatalmas ugrásokkal tud menekülni. Rejtekhelyemről láttam a dingót, amint lógó nyelvvel lihegett utánunk, de a mamával nem tudta felvenni a versenyt. Ha megnövök, én is ilyen nagyokat fogok ugrani és én is ilyen gyors leszek.
2004. december 13.
Ki a gyorsabb?
Ki tud olyan gyorsan futni, mint egy versenyautó? Én, a gepárd vagyok a leggyorsabb állat a világon! Futásban senki sem tud legyőzni. A múlt héten futóversenyt rendeztünk a zsiráffal. Azt hitte a zsiráf koma, hogy hosszú lábaival megelőz engem! De már az első kanyarban megcsúszott, lábai összegabalyodtak és én már régen a célban voltam, amikor újra sikerült talpra állnia. - Ne búsulj zsiráf koma! - vigasztaltam. - Nem te vagy az első, akit én már futásban legyőztem!
2004. december 12.
Játsszunk!
Rajzoljatok egy nagy, vastag kartonra egy farok nélküli csacsit! Azután vágjatok ki egy csacsifarkat, szúrjatok bele egy rajzszöget. Kössétek be a játékos szemét és így bekötött szemmel kell megpróbálnia helyére tenni a csacsi farkát! Akinek sikerül, az nyer. Akinek nem sikerül, annak valami mulatságos feladatot kell végrehajtania, amit társai találnak ki számára. Például féllábon körbe kell ugrálnia a szobát. Jó mulatást!
2004. december 11.
 
A hiábavaló fáradtság
Rák Emil ajtaján kopogtatnak. A két szomszédasszony, két polip állnak az ajtóban, akik összevesztek és a nagy veszekedésben úgy összegabalyodtak csápjaik, hogy segítségre van szükségük. Rák Emil igencsak sokáig dolgozott, míg szétválasztotta őket! De a fáradozás hiábavaló volt: nyomban újra veszekedni kezdtek! Te kezdted! - kiabálta az egyik. - Nem, te kezdted! - kiabálta vissza a másik. Ismét egymásnak estek! - Hagyjátok azonnal abba! - kiabál rájuk Rák Emil, mert nem választalak szét benneteket még egyszer! A halak meg csak nevetnek a veszekedőkön!
2004. december 10.
A hókunyhó
Szakadatlanul esik a hó! A nyuszi-család jól felöltözve kimerészkedik egy kis friss levegőt szívni. A nyuszi gyerekek azonnal játszani kezdenek. Hókunyhót épetenek maguknak. Hamarosan elkészül a kunyhó, a legkisebb nyuszi már be is költözött. Két testvére még dolgozik a kunyhón: kéményt is készítenek a tetejére. Nyúl mama meg hógombócokat gyúr a gyerekeknek, amit nem lehet ugyan megenni, de jól megdobálhatják egymást vele.
2004. december 09.
Az illatszerbolt
Hogy éppen a görény nyit illatszerboltot, azon az állatok igencsak csodálkznak. Hiszen a görény olyan rossz szagú, hogy a világ összes illatszere kevés volna neki! Hanem aztán nagy meglepetés éri a boltba bemerészkedőket! A polcokon álló üvegek erdő-mező virágainak, növényeinek finom illatát tartalmazzák. Hamarosan a környék hölgyeinek legkedvesebb találkozó helye lett a bolt, ahol mindenki megtalálja a neki való illatszert. A sok illattól a boltban már nem is lehet érezni a görény szagát!
2004. december 08.
Bújócska
Sűrű, nagy pelyhekben esik a hó. Konrád, a holló, rosszkedvűen nézi a hóhullást. Egyszer csak valaki kopog az ajtaján! Barátja, a fehér nyuszi érkezett, hogy játszani hívja őt a frissen esett hóban. - Mi a véleményed egy bújócskázásról? - kérdezi a nyuszi. - Mi lenne? - mondja a holló. - Te hófehér vagy, én meg koromfekete. Mit gondolsz, kit lehet ebben a hóban a leghamarabb megtalánli? Ebben a játkban mindg csak én vesztenék!
2004. december 07.
Óvatosan a kulcsokkal
Röfi a rózsaszín kismalac, ma hallotta az óvodában a három kismalac és a farkas történetét. Most nagyon fél a farkastól és hiába nyugtatja őt az apja, az anyja, bezárja magát a fürdőszobába a vacsora előtti kézmosáskor. De jaj! A kulcs beletörik a zárba!A palacsinta már ott illatozik az asztalon. A kis Röfi ott üldögél a bezárt ajtó mögött, amikor egy vékony palacsinta csúszik be az ajtó alatt. Röfi húgocskája csúsztatott be egy palacsintát. Lám csak, milyen jó, hogy a kismalacnak testvére is van!
2004. december 06.
Nyuszi Mikulás
December hatodikára virradó éjszaka nagyon hideg van. A kis nyuszik nagyon éberen alszanak, mert várják a nyuszi Mikulást, aki a nagy hó és hideg ellenére is széthordja ajándékait, a finom répákat, amit a nyuszik annyira szeretnek! Azt mesélik a legöregebb nyulak, hogy ezen az éjszakán még a legéhesebb róka sem támadja meg a nyuszi Mikulást!
2004. december 05.
Születésnap az istállóban
Ma délben három kicsi, sárga csibe bújt ki a tojásokból, melyeken tyúkanyó három hete ült. Nagy volt az öröm! Mindenki megcsodálta őket és ajándékot hoztak a kiscsibéknek. - Ki lesz a keresztapa? - kérdezte a nyuszi. - Legyen a kecske koma a keresztapa - javasolja rögtön. Az udvaron a házőrző kutya hangosan ugatja világgá: - Kis csirkék vannak! Kíváncsian nézi a csibéket a pulyak, a liba, a kacsa, sőt még a tehén is. Decemberben ritkán bújnak ki kis csibék a tojásból!
2004. december 04.
A kis patkány
A kis patkány mérgesen panaszolja anyjának: - Az iskolában mindenki kinevet engem, mert olyan kicsi vagyok! Olyan nagy akarok lenni, mint az elefánt! - Isten őrizz! - kiáltotta anyja. - Ha olyan nagy lennél, mint egy elefánt, hogyan vennélek az ölembe esténként, hogy elalvás előtt megcirógassalak? - Igazad van mama! - mondja a patkány. - Inkább a te kicsi fiad maradok, semhogy nagy elefánt legyek!
2004. december 03.
Csokoládé-kolbászkák
Cica-mama és leánykája ma csokoládé kolbászkákat készítenek. Elmondom nektek is a receptet: 40 dkg étcsokoládé 10 dkg méz 10 dkg mogyoró, apróra vágva A csokádét darabokra tördelve 5 evőkanál vízzel egy edényben egész kis tűzön olvasszátok meg. Majd tegyétek hozzá a mézet és a legvégén az apróra vágott mogyorót. Amikor a csokoládé megolvadt, vegyétek le az edényt a tűzről és ha már a massza nem ragad az ujjatokra, eléggé kihűlt, kiönthetiteka gyúródeszkára. Kinyújtjátok, majd kolbászformára felgöngyölitek és a hűtőszekrénybe teszitek. Ha nagyon megkeményednének a kolbászkák, egy kis cukor mázzal vonjátok be őket!
2004. december 02.
A katicabogár új ruhája
A katicaborgár egy reggel arra ébredt, hogy nagyon megunta a feketszínű pettyeket a hátán! Azonnal el is indult a tücsökhöz, aki alegügyesebb varrónő volt a környéken. A tücsök ki is szabott azonnal szép zöld anyagból pettyeket és ragasztóval a feketékre ragasztotta azokat. A katicabogár elégedetten reült haza és nagyon büszke volt az új ruhájára. Fogta a bevásárlókosarat és elrepelt a piacra. Ismerősei irigykedve nézték az új ruháját.
2004. december 01.
A táncosnő
Rita, az egér, valaha híres balett-táncosnő volt. az évek azonban elmúltak felette, és már nem lép fel a színpadon. Balett-iskolát nyitott! Tanítványai nagyon szeretik a mindig vidám, türelmes tanárnőt. Egy este beállított a tánciskolába egy kéttonnás elefánt-lányka, aki mindenki óriási meglepetésére, nagyon ügyes tanítványnak bizonyult. Különösen az emelőszámokban tűnt ki. A lábujjhegyre állás azonban sehogy sem akart sikerülni: hatalmas lábaival nem tudott olyan kecsesen spiccelni, mint a kis tanárnője.
2004. november 30.
A csalafinta mókusok
Egész éjjel esett a hó. Négy mókus ugrál a friss hóban. Hirtelen éktelen kutyaugatást hallanak. Villámsebesen futnak fel a legmagasabb fenyő ágára. A kutyák megállnak a fa alatt és orrukat felfelé tartva kitartóan ugatnak. Most az egyik mókus egy nagy, hóval borított ág legszélére ugrik. Az ág meghajlik a mókus alatt és a hó leesik az ágról, pontosan a kutyák égnek tartott orrára! A mókusok hangos nevetéssel ugrálnak tovább, a kutyák pedig eliszkolnak a havas fa alól.
2004. november 29.
A zenekedvelő homár
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
